Kamasz korom óta nagy Jane Austen rajongó vagyok. És habár a zseniális írónő klasszikus művein rég túl vagyok - bár időről időre újra kézbe veszem a őket- ha elfog a vágy, hogy visszacseppenjek az írónő világába, valamilyen adaptációt vagy róla szóló könyvet veszek a kezembe. Austen valahogy annyi mai író képzeletét foglalkoztatja, hogy számtalan regény született az életéről vagy műveinek valamilyen feldolgozásáról.

Ennek a könyvnek a főszereplője Emma Grant, aki néhány évvel ezelőtt úgy érezte megtalálta az ő Mr Knightley-ját, azonban most nagyot csalódott, hiszen nem elég, hogy a férje megcsalta, de a munkahelyéről is elküldték, mert a férje és annak új barátnője plagizálással vádolta.

Egész életemben azt tanították, hogy ha helyesen cselekszel, becsületes vagy, és nem csinálsz bolondot magadból, nemcsak hogy eljön a Nagy Ő, de mindezt vagyonosan teszi, és élethosszig garantált hűséggel.

Az összetört szívű nő, utolsó fizetéséből Londonba utazik egy bizonyos Mrs. Parrothoz, akinél állítólag publikálatlan Jane Austen levelek vannak. Szkepticizmusát félretéve annak reményében, hogy ezzel visszaállíthatja jó szakmai hírnevét Emma a tengerentúlra utazik.

Unokatestvére házában, aki szállást ígért neki azonban váratlan meglepetés éri Adam személyében, aki a legjobb barátja volt, mielőtt férjhez ment, de ezek után a kapcsolatuk megszakadt. Emmának szembe kell néznie a múltjával és a jövőjével és az Austen levelekért is meg kell küzdenie.

Olvastam már jó és kevésbé jó adaptációkat. Ez a könyv szerintem a jók közé tartozik. Teljesen át tudtam érezni Emma problémáját, aki beleszeretett doktori disszertációjának témavezetőjébe, aki egyetemi tanár, okos és jóképű és azt hitte, azzal, hogy hozzáment révbe ért, mert hát ugye az Austen regények is a házasságkötésnél, vagyis a boldog befejezésnél érnek véget. A nő úgy érzi, azzal, hogy Austen ezt a tévképzetet elhitette vele, tönkretette az életét, és azt gondolom sokan beleeshetünk ebbe a hibába, ha túl naivan közelítjük meg az életet.

Tényleg annyira lefoglalt, hogy találjak egy hőst, hogy nem néztem meg jól a férfit? Ha így tettem, az mindenképpen Jane Austen hibája. Beszippantott a Darcyjaival, Wentwortheivel, és Knightleyjaival. Becsapott, elhitette velem, hogy ilyen férfiak léteznek.

A könyv humoros, jó stílusú, könnyen átérezhető a kétségbeesett, csalódott nő szenvedése, mindemellett izgalmas, hiszen a Mrs. Parrot által delegált feladatok során újabb és újabb (természetesen fiktív) dolgokat tudhatunk meg a mi szeretett írónőnkről, miközben bebarangoljuk életének helyszíneit mesés angol tájakon. A történet befejezése nem teljesen az volt, mint amire számítottam, de jó volt egy újabb verziót olvasni arra vonatkozólag, hogyan alakulhatott volna Jane sorsa. Ahogy haladtam a könyvvel néha kicsit sajnáltam is, hogy a benne foglalt tények csak a képzelet szüleményei. Akárhány ilyen modern változatot olvasok, mind azt kívánják Austennak, bárcsak regényeihez hasonlóan ő is megtalálta volna a saját boldog befejezését.