Az elsőhöz hasonlóan a második rész is sok meglepetést és izgalmat tartogatott, de sajnos elkövettem azt a hibát, hogy elolvastam a fülszöveget, ami gyakorlatilag teljes egészében leírja, hogy miről szól a második kötet. Az első kötet végén úgy tűnik, hogy Rose megtalálja a boldogságát Jean-Philippe mellett. Mivel azonban a férfi nem akar gyereket és a lány már el is vetetett egyet miatta ez teljesen megmérgezni a kapcsolatukat, így úgy döntenek, külön folytatják az életüket.

Rose szeretne újra zongorázni, ezért megkéri régi iskolaigazgatóját, Hugo Adlert, hogy segítsen neki egy jó tanárt keresni. Adler Mathieu Petit ajánlja, a tehetséges, középkorú művészt, akiről később az is kiderül, hogy eredetileg magyar származású. Kiss Mátyás és Rose hamar megtalálják a közös hangot és hamarosan együtt Bécsbe költöznek. Rose nem szerelmes Mathieu-be, kedveli ugyan, de inkább hálás a támogatásáért, mint egy apafigurának. 

Mathieu nagyon vágyik vissza Magyarországra és a várva várt meghívás hamarosan meg is érkezik. A híres, magyar származású Mathieu Petit-t koncertkörútra és tévés szereplésre hívják, amit végül el is fogad, ám valamiért nagyon retteg a hazatéréstől. A karácsonyi koncert előtti napokban pedig egyszerűen nyoma vész. Szegény Rose megint ott van, ahol a part szakad, teljesen egyedül, ráadásul neki kell a férfit helyettesítenie a fellépésen. Mivel semmi sem köti őt Párizshoz már, úgy dönt Magyarországon marad, ahol korábban is olyan jól érezte már magát és kinyomozza mi oka lehetett Mathieu-nek ilyen hirtelen felszívódni. A rejtélyre egy helyes, fiatal újságíró, Jakab Áron segít fényt deríteni. Mint utóbb kiderül Mathieu-ről olyan fényképek kerültek elő, amelyek miatt sürgősen el kellett hagynia az országot és végleg eltűnnie. 

Rose-nak ismét új életet kell kezdenie. Órákat ad a Zeneakadémián, beköltözik egy helyes kis albérletbe és Áronnal is kezd közöttük alakulni valami, annak ellenére, hogy Rose továbbra sem tudja teljesen kiverni a fejéből Jean-Philippe-et. Egy meggondolatlanul megírt újságcikk azonban sajnos derékba törni látszik Áron karrierjét, aki ettől teljesen magába zuhan és bezárkózik. Még az sem rázza fel, hogy Rose közli vele, a gyermeküket hordja a szíve alatt. Áron arra kéri vetesse el a gyermekét, de erre Rose többet nem hajlandó és így megszakad közöttük minden kapcsolat.

A lány egyedül is elboldogul, habár szüksége van némi segítségre, amelyeket a régi jó barátoknak köszönhetően meg is kap. Kisfiának, Kristóf Józsefnek (Christophe Joseph) a megszületése nagy boldogsággal tölti el a szívét, de nem is ismernénk rá a mi főszereplőnkre, ha nem venne ismét váratlan fordulatot az élete. Jean-Philippe újra Budapesten van, ráadásul egy meglepetésvendéget is hozott magával: Marc Pitou-t, Rose féltestvérét. Cécile néhány hónapja elhunyt és szerette volna, ha a testvérek végre megismerkednek egymással. Rose-t nagyon váratlanul éri a kialakult helyzet, de szerencsére végül Jean-Philippe-pel minden nehézség ellenére újra egymásra találnak.

- Jean-Philippe? - mormolta a lány alig hallhatóan.

- Tessék?

- Lehet, hogy mégiscsak te vagy az igazi?

- Hogy érted? Á... nem hiszem. De azt tudom, hogy én szeretlek a világon a legjobban.

Kettős érzésekkel viseltetek eziránt a kétrészes sorozat iránt. Rose kapcsolatfüggősége és enyhe apakomplexusa már az első részben feltűnt nekem és habár nem tartom jónak, meg tudom érteni. A vér szerinti családját nem is ismeri, nevelőapja meghalt, a Ritter család és a Saint Martin család is kiutálta maguk közül olyan eseményekért, amelynek csak elszenvedője és nem előidézője volt. Mi mást tehetne egy fiatal nő az ő helyében, mint hogy a partnereiben keres támaszt? Rose-t mindig is szerettem és nagyon drukkoltam neki, hogy megtalálja a boldogságát, amiről már olyan sokszor úgy tűnt, sikerül is neki. Már az első kötetben érezni lehetett, hogy őket J-P-vel egymásnak szánta a sors, de sehogy sem akart összejönni kettejük dolga. Aztán szépen mind a ketten jó sok vargabetűn keresztül, de végül eljutottak egymáshoz. Jean-Philippe megérett az apaságra, Rose is sokat tanult az élet minden terén.

Ennek ellenére kicsit úgy érzem, olyan hirtelen lett vége mindennek és maradtak elvarratlan vagy túl hamar elvarrt szálak. Reménykedtem benne, hogy Cécile és Sepp újra találkoznak ennyi felvezetés után. Reméltem, hogy Rose és Cécile találkoznak valamilyen formában, de ő is nagyon hirtelen halt meg. Reméltem, hogy Rose és Áron tisztázzák a közöttük történteket vagy legalábbis a fiú érdeklődik a gyermekéről. Áron halálát egyáltalán nem értem. Miért kellett? Miért nem kereste meg Rose-t? Hiszen két gyermeke is volt már és a karrierje is előbb-utóbb helyrejött volna. Ráadásul minden felvezetés nélkül így öngyilkos lett? Nagyon sajnáltam, hogy így kellett véget érnie szegénynek, mert igazán megkedveltem. 

Rose sorsa is nagyon hirtelen rendeződött el. Azután, hogy J-P hazavitte részegen a Körszállóból, nem tudjuk mi történt, már csak az epilógust olvashatjuk. Szívesen olvastam volna arról is, mi történt ezután.

Szeretném megemlíteni Guszti nénit, az egyik kedvenc szereplőmet is. Olyan kedves és jóságos, csak szeretni lehet. Szinte lányaként szereti Rose-t és unokájaként a kis Kristófot. Annak ellenére, hogy sosem ment férjhez, hatalmas életbölcsességgel látja a kapcsolatokat és helyre is igazítja a fiatalokat, amikor csak kell. Az egyik legszebb jelenet az szerintem, ami J-P és Guszti néni között játszódik le, amikor a férfi hazaviszi a lányt. 

Mindig is magát szerette. Hallgasson egy ilyen öregasszonyra, és ne engedje ki a kezéből a szerelmet és az életet!

Összességében nagyon élveztem, mind a két részt, olvasmányos, izgalmas és nagyon eseménydús volt, alig tudtam letenni, mert mindig történt egy újabb váratlan fordulat. Jó lenne ha lenne még folytatása, mert néhány szempontból lezáratlannak éreztem és kíváncsi lennék mi történt. Hiányozni fognak a szereplők!