Nagyon nehéz egy sorozatról véleményt írni, hiszen biztos, hogy lesznek olyan részei, amelyek kevésbé nyerik el a tetszésünket. Megfigyeléseim szerint egy több részes könyvnél, vagy akár filmnél a második rész mindig egy kicsit gyengébbre sikerül.

Az előző részhez képest sokkal monotonabbnak lehetne nevezni (elég sok könyvhöz képest így is hihetetlenül mozgalmas), jóval több volt benne a politika, ami engem nem igazán kötött le. Ettől függetlenül az izgalom a mű végéig hű társunk lesz, sőt valójában miután elolvastuk az utolsó sort és becsuktuk a könyvet azután sem hagy el minket. Azt azonban furcsa volt megszokni, hogy az előző kötettel ellentétben itt nem mindig Claire mondja el a történteket, csak külső szemlélőként jelenik meg. 

Senki élete nincs biztonságban a 18. századi brutalitás és kegyetlenség veszélyeitől. Szinte mindegy egyes szereplő testi-lelki épségéért aggódhatunk, mert a cullodeni csata időpontja egyre közeledik.

Amikor elkezdtem ezt a kötetet olvasni, akkor teljesen megdöbbentem, hogy az évszám nem más volt, mint 1968. Egy kisebb sokk ért, hiszen az első rész befejezése szebb jövővel kecsegtetett, nem pedig egy Jamie-mentes 20. századdal.

20 év eltelt...Claire megjelenik a lányával Roger Wakefield ajtajában, akit 5 évesen, 1943-ban látott utoljára. Itt támadt egy olyan érzésem, hogy valami nagyon nincs rendben. Aztán csak olvastam, és kezdett kirajzolódni egy kép előttem, hogy mi is történhetett. Hozzá kell tennem, hogy viszonylag gyakran találkozunk elírással a könyvben, de a legfélrevezetőbb a csata időpontja. A cullodeni küzdelem 1746-ban volt, nem 1745-ben. Mivel engem különösen aggasztott Jamie állapota, ezért elkezdtem számolgatni, hogy mikor, mi és hogyan történhetett. Úgy emlékeztem, hogy a csata 1745-ben volt, ezzel az információval jócskán megbonyolítva a számításaimat, de a technológia világa a segítségemre sietett. Azt javaslom mindenkinek, ne próbája meg kiszámolni, mert időpocsékolás, hisz a történet jelentős részével nem vagyunk tisztában még az első pár száz oldalon. Csak hagyjuk, hogy elragadjon minket az olvasás öröme.

Nekem elképesztően sokat tanított már eddig ez a sorozat. Megtanultam belőle, hogy egy adott szó mennyit ér, a becsületesség életeket menthet és hogy nem tudjuk, a cselekedeteink hogyan fognak hatni a jövőre nézve, ezért csak annyit tehetünk, hogy a legjobb tudásunk szerint azt az utat választjuk, amelyet helyesnek ítélünk meg, hisz:

Nincsenek válaszok, csak választások.