Általában kifejezetten keresem az olyan regényeket, amiknek köze van a könyvekhez, könyvesbolthoz, egyrészt mert többnyire csupa olyan emberről szólnak, akik szeretnek olvasni vagy valamilyen módon kapcsolódnak a könyvekhez, másrészt pedig mert jó könyvajánlókat tudok belőle gyűjteni.

Ennek a regénynek is nagy érdeklődéssel vágtam neki, amit egy molyos kihívás kapcsán találtam. Már a címet körbelengi valamiféle nosztalgikus varázs, aminek nem tudtam ellenállni, nem is beszélve az igényes, szép borítóról. A fülszöveg alapján a regény cselekménye is érdekesnek ígérkezett, így végül őszintén szólva kicsit csalódtam, mert valahogy ha nem is jobbra, de kicsit másra számítottam.

A történet:
Miranda Brooks Philadelphiában él és történelmet tanít egy középiskolában, ahol most tört ki a nyári szünet. Barátjával, Jay-jel épp most költöztek össze és készülnek egy nyáravató-lakásavató házibulira. A vidám eseményt azonban egy váratlan halálhír szakítja félbe: Miranda rég nem látott Billy bácsikája néhány napja elhunyt. Gyermekként Miranda nagyon szerette Billyt, aki mindig kincsvadászatokat és rejtvényeket készített neki, ám a lány 12. születésnapján édesanyja és az öccse visszavonhatatlanul összevesztek és azóta a lány nem hallott semmit rokonáról, egészen néhány nappal ezelőttig, amikor egy könyv kíséretében újabb játékra invitálta, úgy tűnik az utolsóra.

Miranda hazautazik Los Angelesbe a nyárra, ahol kiderül, hogy ő örökölte Billy régi könyvesboltját, a csőd szélén álló Prospero Könyveket és a felette található kis lakást. A könyvesbolt felfedezése közben újabb rejtvényekre bukkan és ezzel közelebb kerül mind Billy, mind a saját múltjához.

Szerény véleményem:
A leírás alapján érdekesnek hangzik a történet és tagadhatatlanul az is, mégis sokszor sótlannak éreztem. A karakterek számomra nem elég kidolgozottak és illogikus dolgokat tesznek. Miranda nagyon szereti a történelmet, élvezi a tanítást, kedvét leli a munkájában, de alapvetően visszahúzódó személyiségnek ismertem meg. A barátja Jay szintén az iskolában tanít, nemrég kapott osztályt, akinek történelmet tanít, de egyébként fociedző, nem is ért a történelemhez, Miranda készítette fel a tanításra, így ismerkedtek meg. Érdekes, hogy ilyet lehet csinálni Amerikában, nem?

Az egész történet alatt próbáltam rájönni arra, hogy mit is keres Miranda és Jay egymás mellett? Tisztában vagyok azzal, hogy Jay valószínűleg jól néz ki, de abszolút nemtörődöm, érzéketlen, nincs közös érdeklődési köre a párjával és egészségtelenül közeli kapcsolatot ápol az anyjával. Miranda is szép lány lehet, amennyire kiderül a könyvből, de valószínűleg kevés az önbizalma, mert el sem hiszi, hogy ilyen jó pasija van. Amikor a lány elutazik, a fiúnak esze ágában sincs vele menni, amit a lány nem is várna el tőle, viszont egész idő alatt alig beszélnek telefonon, többször összevesznek. Jay nem is törődik Mirandával, nem kérdez sem a temetésről, sem a könyvesboltról, nem beszélik meg, hogy a történések fényében milyen irányba is halad az ő közös jövőjük. Egyszerűen ki nem állhattam ezt a karaktert.

Los Angelesben színre lép Jay szöges ellentéte, Malcolm, a könyvesbolt vezetője. Habár először ő sem túl kedves Mirandával és tartja a két lépés távolságot, ők végül eléggé összemelegszenek, ami nekem szintén érdekes mozzanata az eseményeknek. Nem éreztem azt az igazi pálfordulatot, hogy ők most hol is szerettek egymásba. Malcolm egyébként jó karakter, nekem az elejétől fogva szimpatikus volt a maga esetlen módján.

Miranda szülei is érdekes személyiségek, az anyjával többet találkozunk a történet folyamán, mint az apjával, de én sokszor őket sem tudtam hova tenni, olyan furcsán, érthetetlenül viselkednek. Úgy érzem, valahogy ebben a történetben senki sem tudja kezelni az előállt helyzetet. 

A főszereplőt alapvetően kedveltem, sokszor sajnáltam is, aki gyakorlatilag rokonai múltjának az áldozata és becsülendő, hogy rá akar jönni valamire felnőttként, amit egész gyerekkorában titkoltak előtte. Szerethető karakter, aki teljesen elveszíti az identitását és kicsúszik alóla a talaj, de bátran néz szembe a nehézségekkel. Azt viszont sajnos nem tudom megbocsátani neki, hogy nem ismerte Jane Austent és Mr. Darcy-t. :)

Az írónő stílusa egyébként jó, széles irodalmi műveltséggel rendelkezik, ez jól kiderül az általa választott és idézett könyvekből, no meg, hogy a könyvesbolt története egy Shakespeare dráma köré épül (A vihar). Néhány elbeszélő része volt csak olyan a könyvnek, amikor egy darabig nem tudtam eldönteni, hogy most épp ki is meséli a történetet, de egy idő után a szövegkörnyezetből kiderült.

Igazából az egész történet egy családi dráma köré épül, amely rányomta a bélyegét később mindenki életére, csak erről senki sem beszélt, így Mirandának magától kell rájönnie a nagybátyja által hagyott nyomok alapján. A történet végére sok mindent megértünk, bár hogy őszinte legyek én már a nyomozás elején sejtettem a végkifejletet. 

Hiszen egy család voltak. És a családtagokat nem muszáj kedvelni, egyszerűen szeretni kell őket.

Összességében nem volt rossz a könyv. Én több irodalomi utalásra és izgalmasabb nyomozásra számítottam és kevesebb lelkizésre. Nem lett a kedvencem, nem fogom újraolvasni, de egynek jó volt.