Olvasmányaimat egy újabb Sisi könyvvel folytattam, ráadásul szintén a Királyi házak sorozat egyik kötetével, amelyek közül szinte mindegyiket megtaláltam a könyvtárban. Ahogy végignéztem ennek a sorozatnak a köteteit csupa érdekes témára bukkantam, így lehet, hogy még az is előfordul, hogy miután a Sisiről szóló könyveikkel végeztem, elolvasom az egész sorozatot. De ez még a jövő zenéje. Íme a Sisivel kapcsolatos kötetek: 

A képen látható kötetek közül a felső sor bal oldali és középső kötetét vettem eddig kezembe (előbbit egy korábbi bejegyzésben véleményezem) de a közeljövőben ezek mind sorra fognak kerülni. És most lássuk ezt a kötetet!

A kötet szép és igényes, a sorozatra jellemző borítóval rendelkezik, így a designon nem volt nagyon mit gondolkodni, maximum a borító színét és a borítón látható képet lehet változtatni. A könyv kemény kötésű, fűzött, védőborítóval rendelkezik, elég strapabírónak látszik.

A kötet könnyen olvasható és kézbevehető, kellemes betűtípust választottak a sorozatnak. A fejezetek ideális hosszúságúak, érdekfeszítőek, ebben a kötetben illusztációk nem találhatóak, nem úgy mint az előzőben. A könyv 235 oldal.

A könyv címét olvasva egész másra számítottam. Úgy gondoltam, Sisi és Ferenc József kapcsolatát, gyerekei életét mutatja be ez a könyv, azonban ez nem teljesen így van. Az első fejezet valóban erről szól, de a későbbiek a testvéreinek, illetve a távolabbi rokonainak életébe is bepillantást engednek. A könyv 9 fejezetből áll, egy-egy fejezet kb. 20-30 oldal. Szerintem ez épp optimális terjedelem egy-egy életút felvázolásának, valamint az adott ember császárnéval való kapcsolatának.

Sisi 9 testvére közül 5 említésre kerül ebben kötetben, elsőként nővére, Ilona aki elől húga "elhappolta" a császárnéi címet. Csábításról azonban szó sem volt. Ferenc első látásra beleszeretett unokahúgába, akinek túl sok választása nem volt a kérdést illetően, ugyanis Ausztria császárát nem szokás kikosarazni. Nené valószínűleg sokkal jobb társa lett volna Ferencnek Sisinél, ugyanis sokkal kötelességtudóbb, szorgalmasabb, empatikusabb és kedvesebb volt húgánál, sőt sokak szerint sokkal szebb is a kamasz Sisinél. Képzelhetjük micsoda megaláztatás lehetett számára a visszautasítás, amin lassacskán túltette magát és korához képest későn, ám végül férjhez ment egy Turn und Taxis herceghez, akivel rövid, ámde sokkal boldogabb házasságban éltek. Életét végigkísérték a tragédiák, de ő igyekezett erőt meríteni az adakozásból és imádkozásból.

Lajos, a bajor hercegi család legidősebbje elég rendhagyó módon élte az életét. Botrányos módon titokban feleségül vett egy színésznőt, akitől egy leánya született, Marie. A család eleinte nehezen akarta elfogadni a kétes szakmát űző nőt, különösen hogy ezzel Ausztria császárával került sógorságba, de idővel grófnővé emelték, hogy ne legyen annyira kellemetlen a helyzet. Ennek ellenére a rossz nyelveket mégsem tudták visszafogni. Marie később Sisi udvarhölgye és bizalmasa lett, egészen Rudolf herceg öngyilkosságáig, ekkor ugyanis - mivel az eset egyik koronatanúja volt - kegyvesztett lett az udvarban. Lajos volt a leghosszabb életű a testvérek közül, ám családjától távol, egyedül halt meg, utolsó éveit pedig súlyos elmebetegség kísérte végig.

Ebben a tragikus sorsú családban a legboldogabb sors, Sisi kedvenc öccsének Károly Tivadarnak jutott, de ez sem volt korántsem könnyű. Szerelemből házasodott, ám feleségét első gyermekük születése után elveszítette. Ez a tragédia olyan nagy hatással volt az életére, hogy úgy döntött övét a gyógyításnak szenteli. Kijárta az orvosi egyetemet, érdeklődését leginkább a szemészet keltette fel, ezért Bajorországszerte több kórházat is alapított és éjt nappallá téve dolgozott. Második házassága már szerencsésebben alakult, feleségében munkatársra is talált, aki folyamatosan támogatta férje tevékenységét, mint asszisztensnő is. A sok munka sajnos idővel kikezdte egészségét, de testvérei közül talán ő élte a legkevésbé tragikus és leggyümölcsözőbb életet.

Sisi fiatalabb húgairól sajnos kevesebbet tudtam eddig, pedig ők is jelentékenyek voltak, a maguk módján. Mária Zsófia főhercegnőt - különösen hogy nővérei is előnyös házasságokat kötöttek - senki sem kérdezte meg kit szeretne jövendő élete párjául. A megkérdezése nélkül hozzáígérték a nápolyi király esetlen, cseppet sem jóképű, azonban annál impotensebb fiához. Az esküvőt per procurationem, vagyis a vőlegény nélkül tartották meg, és így küldték a nővéreihez hasonlóan gyönyörű, ifjú arát Nápolyba. Ahogy az már lenni szokott, ez a házasság sem volt boldog, ugyanis kezdetben a házasfelek csak testvérekként éltek együtt, így nem is csodálhatjuk, hogy Mária Zsófiát elcsábította egy belga tiszt, akitől hamarosan teherbe is esett. Hogy a dolgot leplezni tudják, Mária hazautazott szüleihez és ott hozta világra az ikreket, akiket rokonoknál helyeztek el, Mária pedig visszatért férjéhez. Később közös gyermekük is született, ám sajnos nem érte meg a felnőtt kort. Ferenc király, akit már uralkodása elején megfosztottak trónjától sem volt hosszú életű, Mária azonban egészen idős koráig próbálta megakadályozni különböző legális és kevésbé legális módszerekkel Itália egyesítését.

Zsófia Sarolta, a család legkisebb leánygyermeke sem volt szerencsés a szerelemben. A szerelmet ugyan megtalálta egy jóképű, ifjú festő mellett, ám ez sajnos nem teljesedhetett be. Rövid ideig II. Lajos bajor király jegyese volt, ám a vőlegény csak halogatta az esküvőt, hiszen ő képtelen lett volna nővel összekötni az életét. Zsófiát végül egy francia herceg vette feleségül, akitől két gyermeke született, de nővéréhez, Erzsébethez hasonlóan ő is állandóan menekült. De nemcsak ebben követte Sisi példáját, hanem hogy hozzá hasonlóan nem betegségben, hanem balesetben halt meg. Egy párizsi jótékonysági esten ütött ki tűz, ahol az embereket mentve lelte halálát.

A következő két fejezet két igencsak érdekes bajor királyról szól, az egyiknek az volt a baja, hogy nagyon szerette a nőket, a másiknak az, hogy a legkevésbé sem. I. Lajost eleinte bálványozta a népe, sok jót tett értük, s annak ellenére, hogy gyakran túlköltekezett, halála után mégis szép emlékezete maradt fenn. II. Lajos, az őrült király, azonban teljesen elrugaszkodott a valóságtól. A pénzét nagyon sok értelmetlen dologra szórta el, a politikához egyáltalán nem értett. Rajongott a művészetekért és gyönyörű unokahúgáért, Sisiért is. Sok mindent nem köszönhet neki az utókor, hacsak nem a fényűző Neuschwanstein kastélyt, amelyet ő építtetet álmai várának.

Az utolsó fejezet Erzsébet anyósáról szól, akit az utókor mindig gonosz figuraként képzel el. Mindenki sajnálja a bájos Sisit, akinek a házasságát megmérgezte az anyósa. Ám ez csak részben igaz! Nem lehetett könnyű a két nőnek egymás mellett, hiszen nagyon más szemléletűek voltak, annak ellenére, hogy Zsófia és Sisi anyja, Ludovika egy házban nőttek fel. Zsófia - aki Sisihez hasonlóan liberális nevelésben részesült - nagyon fiatalon bekerült a merev, konzervatív Habsburg udvarba. Férje, Ferenc Károly nem sokat törődött vele, így teljesen magának kellett boldogulnia. Mivel az akkori császárnak, Ferencnek, legidősebb fia nagyon beteges volt, sejthető volt, hogy nem fog tudni gyermeket nemzeni, így Zsófia hamar rájött arra, hogy az ő fiából, akár császár is lehet. Nagy áldozatok árán ezt végül el is érte: Ferenc József fejére 18 évesen korona került. Zsófia egész életében tette, amit helyesnek vélt a birodalom érdekében, amit menye sokszor nehezen tolerált. Kétségtelen, hogy Nenével egyszerűbb dolga akadt volna.

Élvezetesnek találtam ezt a könyvet. A szerző gördülékeny stílusa már az előző könyvben (Sisi a modern nő) is megmutatkozott, ezért ebben a műben is hasonlóra számítottam. Sok új információra tettem szert olvasás közben, mert a testvérek sorsáról eddig vajmi keveset tudtam.

A kötet nem volt túlságosan tele évszámokkal és történelmi eseményekkel, csak annyit írt le a szerző, ami a fejezetben szereplő családtag életének megértéséhez elengedhetetlen volt. Én épp ilyen célzattal emeltem le a könyvet a polcról. Mivel nem vagyok nagy történetlemszakértő, ezért egy részletesebb, évszámokban és politikai eseményekben gazdagabb könyvet nem tudtam volna megemészteni és félretettem volna.

Elsősorban azoknak ajánlanám ezt a kötetet, akiknek már van valamilyen előzetes ismerete Sisivel kapcsolatban, annak sok érdekes ténnyel szolgálhat. Attól függően, hogy ki mennyire bírja az információk egyszerre történő befogadását, lehet vele gyorsan haladni, de mivel fejezetekre van tagolva, ezért aki kevésbé szereti az információáradatot, haladhat vele napi egy-egy fejezetet is. Egy ültő helyben így pont kényelmes! :)