Amióta tudom, hogy meg fog jelenni ez a könyv, azóta el akarom olvasni. Bibliofilként és könyvtárosként a címe rögtön megfogott, de a borítója is valami elképesztően gyönyörű. Fábián Jankának korábban olvastam már az Emma trilógiáját, ami szintén nagyon tetszett és az Adél és Aliz című könyve is a kezembe került. Eddig nem csalódtam, úgyhogy kíváncsian vártam a legújabb regényét.

A történet (spoilerveszély!): 

Kiss Júlia a Rákosi korszak Budapestjén él szüleivel és nővérével, Gittával. A szülei a család támogatása nélkül házasodtak össze, édesanyja, Mária arisztokrata származású, míg apja, Dénes egyszerű családból való. A környezet a rendszernek megfelelően nem szívleli őket túlságosan, nemcsak az anya előkelő származása miatt, hanem mert a család - habár jobbára titkoltan - nem szimpatizál a kommunizmus eszméivel. A gyönyörű, divatbolond Gitta és az álmodozó könyvmoly Julcsi nehéz körülmények között, szegénységben cseperednek.

Azután jön 56. Gitta vőlegényével, Attilával kiszökik a tüntetésekre, amelyek az oroszok megérkeztével rengeteg emberáldozatot követeltek, többek között Julcsi szüleit is, akiket a kislány szeme láttára lőttek le. A kialakult zűrzavarban Julcsit Matild néni, a könyvtáros menti meg, aki nem lát más megoldást, mint elmenekülni az országból. Bécsben, Matild néni családjánál aztán sikerül felvenni a kapcsolatot Julcsi egyetlen élő rokonaival, akik New York közelében élnek.

A 12 éves lány így kerül a festői szépségű kisvárosba, Pine Creekbe Szidi nénihez és Ede bácsihoz, akiknek nincs saját gyermekük és szívesen látják menekült unokahúgukat. Julcsi, vagyis Julie hamar beilleszkedik és megtanul angolul, de magyar társasága is akad a szomszédos Gál család személyében, akiknek csak Ági lányuk beszél magyarul, mert a család már régen Amerikában él. Annak ellenére, hogy Julcsi hamar megszokja új környezetét, nem feledkezik meg hazájáról és nővéréről sem, folyamatos levelezésben áll Matild nénivel.

Az idő előrehaladtával Julcsi életében a könyvek ugyanolyan nagy szerepet játszanak, mint korábban. Gyakran besegít Szidi néniéknek a kisboltjához tartozó könyvesboltjába, ahol könyvklubot alapítanak és idővel teljesen át is veszi a bolt vezetését a könyvárus lány. Szerelmek és újabb barátságok szövődnek, Kennedy lesz az USA új elnöke, aki minden nőt le tud venni a lábáról, de természetesen tragédiáktól sem mentes az a hely, amit az "álmok országának" neveznek.

Szerény véleményem:

Nagyon-nagyon tetszett a könyv, rendkívül izgalmas és olvasmányos. Olvasás közben sokszor elgondolkodtam, milyen közel is van hozzánk ez a korszak, hiszen Julcsi nagyjából annyi idős, mint a nagyszüleim, akik szerencsére nem olyan közvetlen közelről, de ilyen fiatalon élték át az 56-os eseményeket. Szívszorító volt olvasni azt a sok szenvedést, amit ez a kislány átélt, mert biztosan rengeteg hasonló sors tükre ez.

Egészen eddig kevésbé érdekelt a 20. század, kevesebbet is tudok róla, éppen ezért szeretek ilyen jellegű könyveket olvasni, amelyek valós tényeken alapulnak, mégis élvezetesen és hitelesen adják át a tudást. Nemcsak a magyar történelem eseményeit volt érdekes olvasni, hanem az 50-es, 60-as évek Amerikájáról is. A Kennedy-korszakról, a kubai rakétaválságról, a menekültek sorsáról, Kennedy és Hruscsov huzakodásáról, meg egyáltalán arról, hogy milyen volt a hétköznapi élet, milyen zenét hallgattak az amerikai fiatalok.

Már a könyv első oldalaitól kezdve nagyon szimpatizáltam Julcsival. Magamra ismertem benne, hiszen én is így szeretem a könyveket és nekem is sokszor megfordult a fejemben, hogy milyen jó lenne könyvesboltban dolgozni, vagy saját boltot vezetni.

– Neked még lehet könyvesboltod, kislányom – mondta végül Dénes. – Neked még bármid lehet… De tudod, mit? Holnap iskola után elviszlek a könyvtárba. Ahhoz nem kell pénz, hogy onnan kölcsönözzünk könyveket.

Ede bácsit és Szidi nénit is nagyon megkedveltem már az első pillanattól fogva, a kedvencem talán mégis Matild néni, a könyvtáros volt. Bár ez lehet, hogy csak szakmai elfogultság.

Addig marad a könyvtár. Ahol a kedves, idős Matild néni, a szódásüveg-szemüveges, ősz kontyú könyvtáros már szinte családtagként üdvözölte Dénest és a cserfes kislányát, aki valósággal falta a könyveket.

Úgy érzem a könyvnek picit hirtelen lett vége, az írónő teljesen nyitva hagyta a befejezést. Annyi kérdésem megválaszolatlan maradt, az viszont biztos, hogy lesz folytatás. Csak győzzem kivárni!