Agatha Christie saját maga által legrosszabbnak tartott regénye szerintem korántsem rossz. Az eddigi olvasások közül azért nem került fel a dobogóra, de a férjemmel mindkettőnknek tetszett, neki talán kicsit jobban is, mint nekem.

1. Az Ackroyd-gyilkosság
2. A titokzatos stylesi eset
3. Gyilkosság a golfpályán
4. A titokzatos Kék Vonat
5. Chimneys titka
6. Poirot nyomoz
7. A barna ruhás férfi
8. A titkos ellenfél
9. A titokzatos Négyes

A történet: 
A Kék Vonat, a milliomosok vonatja Calais-ból a Riviérára tart, amely a gazdagok kedvelt téli üdülőhelye. Többek között ezen utazik Ruth Kettering, Rufus van Aldin amerikai milliomos lánya, aki rossz házassága lévén épp régi-új szerelmével készül találkozni, az apjától nemrég kapott felbecsülhetetlen értékű rubintok társaságában; Katherine Grey, a hirtelen vagyont örökölt társalkodónő és természetesen Hercule Poirot. És ahol Poirot felbukkan, ott előbb-utóbb gyilkosság történik: Ruth Ketteringet kegyetlenül meggyilkolják és az értékes rubintoknak is nyoma vész. Rufus van Aldin felfogadja Poirot az eset kinyomozására, amelyben Katherine, az események egyik fontos tanúja is segít neki, hiszen bármilyen komplex bűntényről van is szó, Poirot szürke sejtjein nem fognak ki.

- A nevem Hercule Poirot - szólt halkan -, és valószínűleg én vagyok a világ legnagyobb detektívje.

Szerény véleményem: (Spoilerveszély!)
Már a történet eleje mozgalmasan indult, az elejétől izgultam, hogyan alakulnak az események, bár azt már a fülszövegből tudtam, hogy Ruth lesz az áldozat. Sajnáltam szegényt és bár nem igazán az a fajta szereplő, aki megkedvelteti magát az olvasókkal, mégis reméltem, hogy megtalálja a boldogságot, legalábbis találkozik a régi szerelmével. A férj, Derek már az elejétől fogva nagyon unszimpatikus volt, tipikus hozományvadász, aki nem törődik a feleségével, hanem úton útfélen megcsalja. Persze minden éremnek két oldala van, nyilván nem csak ő a felelős a rossz házasságért. Bevallom, én végig azt reméltem, hogy ő a gyilkos és elnyeri méltó büntetését a történet végén. 

Rufus van Aldin, lányához hasonlóan kemény karakter, akinek minden pénz a rendelkezésére áll, épp ezért azt hiszi, mindent meg lehet vásárolni. Titkára, Knighton őrnagy, hallgatag, figyelmes és kedves, őt színre lépése óta kedveltem. Szintén a vonaton utazott Katherine Grey is, aki ugyan már túljutott élete virágján, mégis szép nő, de mindenekelőtt alkalmazkodó, kellemes természetű és jó megfigyelő. Belecsöppen ebbe a családi tragédiába, ami ugyan felforgatja az életét, de pótolja a korábbi évek eseménytelen egyhangúságát és megleli az ő saját roman policier-ját, ahogy Poirot fogalmaz.

Katherine egy idős asszony társalkodónője volt, majd annak halála után váratlanul megörökölte annak minden vagyonát, ami jóval nagyobbra rúg, mint az várható volt, így végre nekiállhat világot látni. Igazán megérdemelte azt a pénzt és járna neki a happy end. Én végig drukkoltam neki és Knighton őrnagynak. Érdekesség, hogy a kis falu, ahol Katherine az elmúlt 10 évet töltötte nem más, mint St. Mary Mead, amely később Miss Marple fő nyomozóterülete lesz.

A regény végig fenntartotta az érdeklődést, benne a szokásos csavarral, de a gyilkos személyében sajnos csalódnom kellett, ugyanis épp egy olyan személy volt, akit különösen kedveltem.