Viktória királynő a világ egyik leghíresebb uralkodója, akinek életét több könyv és film is feldolgozta már. A Romy Schneider főszereplésével készült Egy királylány gyermekkora című filmet talán sokan ismerik. Egy bájos fiatal lány életét mutatja be, aki nem volt felkészülve arra, hogy királynő legyen. Nagyjából ezt az időszakot mutatja be Daisy Goodwin regénye is. 

Viktória vagy ahogy a család hívja, Drina, születése óta elnyomottan él anyja, Kent hercegnéje és annak legodaadóbb tanácsosa, Sir John Conroy kezei alatt. Egyetlen barátja, az eldugott Kensington palotában a kissé szigorú és merev Letzen bárőnő, a hercegnő nevelőnője, illetve hű spánielje, Dash. Viktóriának születésekor nem sok esélye volt a trónra, mivel édesapja, III. György királynak sokadik fiúgyermeke volt. A sors azonban úgy hozta, hogy egyik fiúnak sem született utóda, így Viktória első helyre került a trón várományosai között. A cseperedő hercegnő csak abban reménykedett, hogy nagybátyja, a jelenlegi király megéri az ő nagykorúságát, hogy ne kelljen régens mellett uralkodnia, ugyanis nagyon félt Conroy befolyásától. 

Szerecsére előde, IV. Vilmos Viktória tizennyolcadik születésnapja után egy hónappal tér meg őseihez, így az éppen hogy nagykorú királynő egyedül uralkodhat. A fiatal és tapasztalatlan királynőt miniszterelnöke, Lord Melbourne segíti át a kezdeti nehézségeken, akivel nagyon szoros kapcsolatba kerül. Uralkodásának kezdete nem volt zökkenőmentes az aprócska királynőnek, de elődei annyira kiábrándítóak voltak, hogy mindenki örült egy fiatal, bájos királynőnek, aki végül megtalálta boldogságát unokatestvére, Albert herceg oldalán.

Alapvetően tetszett a könyv, olvasmányos volt és mély betekintést nyújtott egy fiatal lány életébe, lelki világába akit különleges pályára ítélt a sors, amihez hamar fel kellett nőnie. Tekintve, hogy Conroy mindent megtett annak érdekében, hogy Viktória segítségre szoruljon az uralkodásban, egyedül is nagyon jól megbirkózott a feladatokkal, különösen Lord Melbourne támogatásával. Terveim között van, hogy életrajzi szinten utána olvasok Viktória királynő életének, mert eddigi ismereteim néhány szálat kissé eltúlzottnak véltek.

Viktória 18 évesen került a trónra, miniszterelnöke, Lord Melbourne ekkor pont 40 évvel volt idősebb nála. Tudom, hogy akkoriban a korkülönbség kevésbé számított, és Lord M. nagy szoknyavadász hírében állt, de nehezen tudom elképzelni, hogy egy 18 éves lány így beleszeressen a miniszterelnökébe, aki már majdnem 60 éves, mikor udvarlók sora veszi körül. Inkább olyan apafiguraként látom őt Viktória életében, de szándékomban áll utánaolvasni a tényeknek.

A másik gondom a történettel Albert herceg és Viktória megismerkedése volt. Én úgy tudom, hogy - ahogy a könyv is írja, korábban már találkoztak - és kölcsönösen jó véleménnyel voltak egymásról. Amikor pedig újra találkoztak, mindössze néhány nap kellett hogy eljegyezzék egymást. Ehhez képest a könyv egy ilyen macska-egér harcot mutat be kettejük között, amit nem tudtam hova tenni. 

Néhol Viktória karaktere kissé túlságosan idegesített. Olyan makacs és önfejű, aki nem hallgat a jó szóra! Ez azonban valószínűleg tényleg így volt. Úgy érzem a történet vége kicsit összecsapott volt, arra talán fordíthatott volna kicsit több oldalt az írónő, hogy kerekebbnek érezzük a lezárást. 

Mindezektől eltekintve én élveztem ezt a könyvet, jó volt olvasni és mindenkinek ajánlom, aki szereti a regényes életrajzokat!