Agatha Christie az az írónő, akinek a tehetsége és leleményessége minden egyes könyvénél meglep. Számtalan alkalommal azt hisszük, hogy már leleplezte a gyilkost, de aztán kiderül, hogy ez csak egy újabb csavarja a történetnek. Annyira összetett és agyafúrt a gondolkodásmódja, hogy szinte képtelenségnek tűnik megoldani a rejtélyeit.

Persze Hercule Poirot karaktere ismét szinte észrevétlenül a szemünk előtt megfejti a titok nyitját. Szeretem, hogy az írónő soha nem a magándetektív szemszögéből mutatja be a cselekményt, hanem egy külső szemlélő írja le a saját megfigyelései alapján, jelen esetben Hastings kapitány.

Poirot-t, a zseniális elmét felkéri egy gazdag Dél-Amerikában meggazdagodott francia úr, név szerint Paul T. Renauld, mert úgy érzi, hogy veszélyben van az élete. Poirot Hastings-szel az oldalán rögtön Franciaországba indul, de sajnos már későn érkeznek és a házigazdát holtan találják. A kis belga detektív rögtön munkára fogja a "kis szürke agysejtjeit", de az ügy egyre bonyolultabbnak bizonyul. Most se kell csalódnunk, mivel a rejtélyben felmerülő összes kérdésre megkapjuk a választ.

Miért ölnek általában? - tesszük fel magunknak a kérdést. Általában bosszúból, szerelemből, vagy pénzért. Itt vajon melyik lehet az indíték? A műben mindhárom előfordul, pénz, szerelem és persze előbukkannak titkok is a múltból, amik befolyásolhatják a cselekmény alakulását.

Az, hogy rejtegetjük a múltat, még nem teszi azt meg nem történtté.

Agatha Christie harmadik műve több alkalommal is megjelent a magyar fordításban. Nekem az első kiadás címe eléggé sokatmondó, sajnálom, hogy a fordító megváltoztatta az eredetihez képest. Ez semmiképp nem az írónő figyelmetlensége, hisz az angol címe The Murder on the Links, szinte majdnem tökéletesen a Gyilkosság a golfpályánt jelenti. Kifejezetten példa értékűnek tartottam mindig az Agatha Christie-könyvek hátoldalán található cselekményleírást, viszont a mostani esetben, amikor végre "megszabadultunk" a sokat sejtető címtől, akkor a leírás végén közlik a leendő olvasóval, hogy az első kiadás címét.

Az írónő -  tudtom szerint - soha nem adott ki a kezéből egy rossz krimit se. Ez a mű is ugyanannyira színvonalas, mint az eddigi könyvei, amiket a kezemben tarthattam. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a krimiket és ha még nem késtem el vele, akkor azt javaslom, hogy ne nézze meg a mű másik címét.