Miután Agatha Christie elkészült A titokzatos stylesi esettel, amellyel elindult a klasszikus krimi útján, annek sikerén felbuzdulva következő regényével egy teljesen más vonalat teremtett meg. Ebben a műben ugyanis nincs gyilkosság, nincs Poirot, hanem két lelkes fiatal kalandor, a bájosan csúnyácska Prudence Cowley és a az antiférfiszépség Thomas Beresford.

A történet az I. világháború alatt játszódik Londonban, amikor a Lusitania nevű gőzös elsüllyedt. Két jó barát, Tommy és Tuppence újra találkoznak és nagyon örülnek a viszontlátásnak. Mindketten pénztelenek, éhesek és nincs munkájuk. Ezért határoznak úgy, hogy megalapítják az Ifjú Kalandorok Rt-t és újsághirdetést adnak fel.

Bérelhető két ifjú kalandor. Bárhova elmennének, mindenre kaphatók, megfelelő fizetés mellett. Minden ésszerűtlen ajánlatot elfogadnak."

A kalandra nem sokáig kell várni. Hamarosan felkeresi őket egy bizonyos Mr. Edward Whittington, aki arra kéri őket, hogy találjanak meg egy lányt, Jane Finnt, akinek olyan tudás van a birtokában, amely megfordíthatja a szövetségesek sorsát a háborúban. Tommy és Tuppence a titokzatos Mr. Brown nyomába ered és mindent megtesznek, hogy Jane Finn előkerüljön, miközben mérhetetlenül izgalmas kalandokat és veszélyeket élnek át. Természetesen az utolsó oldalakig reménytelenül találgatunk, kicsoda lehet Mr. Brown, de Agatha Christie mindig meg tudja lepni az olvasóit.

Önéletrajza szerint az írónő egy kávézóban üldögélve hallotta meg a Jane Fish nevet, ami annyira megtetszett neki különös, ám mégis könnyen megjegyezhető volta miatt, hogy Finn-né átalakítva hazatérve azonnal írni kezdett.

Ez a könyv a kalandregény műfajába sorolható. Annak ellenére, hogy itt is folyik nyomozás, a klasszikus krimi csak néhány tulajdonságával rendelkezik. Ennek a műnek is alappillére az izgalom, azonban ebben inkább az akciók sorozata dominál. Az írónő eképpen ajánlja a könyvet:

Azoknak ajánlom, akik egyhangú életet élnek - abban a reményben, hogy legalább másodkézből átélhetik a kaland örömeit és veszélyeit.

További érdekesség, hogy ebben a műben említés szintjén megjelenik a Poirot történetek jól ismert Japp felügyelője, amely azért szokatlan, mert ez az egyetlen olyan könyv, amelyben a felügyelő Poirot nélkül szerepel. Tommy és Tuppence alakja azonban még további három regényben feltűnik.

Annak ellenére, hogy Agatha Chistie-t a krimik szeretete miatt kezdtem olvasni, kellemes meglepetés volt ez a könyv is. Tommy és Tuppence nagyon szerethető karakterek, sokszor magamra ismertem egy-egy megjegyzésükben vagy félmondatukban. A köztük lévő adok-kapok sokszor megnevettetett, ami talán kevésbé jellemző a többi Christie regényre. Nemcsak az írnő humoros oldalát ismertem meg ebben a műben, hanem a romantikusat is. Kissé ügyetlenül, de aranyosan formálódnak ezek a párbeszédek is. Valljuk be, Agatha Christie nem ettől vált népszerűvé! A könyv végig nagyon pörgős, néha alig tudtam követni a szálakat, hogy ki kicsoda és hol van éppen, de végig izgultam mindkét főszereplőért és persze Jane Finnért.

Források: 
Agatha Christie: A titkos ellenfél
Hadnagy Róbert, Molnár Gabriella: Agatha Christie krimikalauz avagy gyilkosságok ABC-ben