1991-ben megjelent egy fantasztikus könyv, de majdnem 30 évig nem kapta meg a kellő figyelmet. Miért? Mert nem filmesítették meg. Kicsit olyan ez, mint a Trónok harca. Az is akkor vált nagyon népszerűvé, amikor sorozatot készítettek belőle. Diana Gabaldon óriásit alkotott amikor megteremtette Claire és Jamie világát. 

A testvéremmel tavaly ősszel hirtelen ötlettől vezérelve felültünk egy buszra és elmentünk egy raktárvásárra, amiről nagyon sok élménnyel és persze üres pénztárcával tértünk haza. Teljesen lázba hozott minket a sok szétpakolt és leértékelt könyv, amelyek kisebb-nagyobb halomban álltak az üzletben. Olcsóbb könyvek esetén talán kevésbé van az embernek lelkiismeret-furdalása, amiért két szatyorral jön el a boltból. Itt akadt a kezünkbe a Szitakötő borostyánban című kötet, amely az Outlander sorozat második része. Kicsit szakadt volt a borítója, viszont a történet azonnal felkeltette az érdeklődésünket, ezért hirtelen felindulásból megvettük az első kötetét is. 

Egy bibliofil embernek hosszú listái vannak arról, miket szeretne olvasni, ezért hónapokig csak nézegettük a kötetet a polcon, amely végül idén áprilisban került a kezünkbe. Némelyeknek az a kifogása, hogyha olvas, akkor nem jut ideje az edzésre. Aki ezt a könyvet a kezébe veszi, az kipipálhatja, a karizomgyakorlatokat. Az első kötet, amely egyébiránt a legrövidebb mindközül, több, mint 900 oldal. A könyv fekve olvasása erősen ellenjavalt a fenn említett okok miatt.

Claire Randall férjével, Frankkel második nászútját tölti a Skót Felföldön a II. világháború után. Habár már nyolc éve házasok, még nem sok időt töltöttek együtt. Frank történész és ideje legnagyobb részét családfájának felkutatásával tölti a helyi lelkész, Mr. Wakefield segítségével. A helyiek többsége hisz az régi legendákban, ami miatt Craigh na Dunt misztikus hangulat lengi körül. Claire is ellátogat az ősi állókövek egyikéhez és átsétál a kőkörön, amely őt az Úr 1743. évébe repítette vissza.

Claire megérkezésekor a MacKenzie klánba botlik, akik megmentik Frank őse, a gonosz és kegyetlen Jonathan Randall kapitány karmai közül. Mivel a skótok nem tudják azonosítani Claire-t, fogolyként magukkal viszik Leoch várába. Időközben kiderül, hogy a lány tehetséges gyógyító, aki rögtön el is látja az összecsapásban vállon lőtt Jamie Frasert. A két fiatal között lassanként barátság alakul ki. Jamie lovászként dolgozik nagybátyja kastélyában, Claire pedig gyógyít és segít a konyhán és a kertben. Ahogy egyre jobban megismeri a kastélyt és annak lakóit, Columot, a MacKenzie klán vezérét és öccsét Dougalt, fény derül titkokra és intrikákra, miközben Claire azon dolgozik, hogy visszajusson Craigh na Dunre és a saját korába. A sors azonban közbeszól egy vörös hajú, lovagias skót személyében.

Nekünk nagyon-nagyon tetszett. Izgalmas, fordulatos, van benne romantika, kaland, történelmi események. A könyv hosszúsága ellenére rendkívül olvasmányos, szinte nem is lehet észrevenni, ahogy repülnek az oldalak. Nem volt benne unalmas rész, mindig történik valami, ami fenntartja az olvasó érdeklődését. Minden bekövetkezik, amire az ember egy ilyen jellegű könyv kapcsán fel van készülve, azonban mindez a vártnál előbb történik.

Annak ellenére, hogy a sorozat közel 30 éve íródott, nem lehet észrevenni a sítlusán, bár ez lehet, hogy a csak a fordítónak köszönhető. A magyar olvasóközönség ugyanis csak csak 2010-től vehette a kezébe az első kötetet, legalábbis magyarul.

Az ember szívéhez nő az összes karaktere a könyvnek, hisz annyira különlegesek, és mivel teljesen más korban játszódik a történet, ezért különböző normákat képvisel mindegyikük. Gyakran problémába ütközünk, amikor egy skót kifejezéssel találjuk szembe magunkat, viszont ez, valamint a táj, az időjárás és az akkori viselet biztosítja számunkra a skót életérzést. 

A humor az egyik alappillére a jó vígjátéknak. Köszönetet mondhatunk Diana Gabaldonnak, mert nem spórolta ki sem a helyzetkomikumot, sem a vicces párbeszédeket a művéből. Előfordult, hogy tekintettel kellett lennem a körülöttem lévőkre/élőkre, mert alkalmanként majd megpukkadtam a nevetéstől. Sajnos nem mindig jártam sikerrel, így egyszer szerencsétlenségükre késő este olvastam...tömören: ők nem örültek annyira ennek, mint én a jó poénnak.

Nem volt még elég bátorságom, hogy belenézzek a sorozatba, mivel az írónő pont annyi leírást és szabadságot adott nekünk a szereplőkről, helyszínekről, hogy a fejemben kialakuljon egy csodálatos világ. Mégis van egy olyan sejtésem, hogy eléggé sikeres, hisz azóta a köteteket nehezebb elcsípni a könyvtárban, mivel valaki mindig kikölcsönzi. Ez nem csak bosszantó, hanem egyben megnyugtató is, mert nyugtázhatom magamban azt, hogy a sorozatnak jó hatása van az eddig könyveket nem preferáló személyekre.

Összegyűjtöttünk néhány olyan idézetet, amik különösen megfogtak minket, és egyszerűen fogalmazzák meg a bonyolultnak tűnő dolgokat.

Ezek a részletek leginkább akkor bírnak jelentőséggel, ha olvastuk már a könyvet, de pár kontextus nélkül is célt érhet.

Tegnap egész nap imádkoztam (...). Nem azért, hogy maradj; úgy éreztem, az nem lenne helyes. Azért imádkoztam, hogy legyen erőm elküldeni téged.

A halál peremén álló léleknek nincs ideje hazugságokra.

- Szóval azért vettél el (...), hogy kivédd a bűn csábítását?
- Igen. Erre jó a házasság; szentséget csinál azokból a dolgokból, amiket egyébként meg kellene gyónni.

Vér vagy a véremből, csont vagy a csontomból,
Neked adom a testem, hogy ketten eggyé váljunk,
Neked adom a lelkem, az idők végezetéig.

Ahol szeretet van, ott nincs szükség szavakra. Ennyi. Az halhatatlan. És elegendő.