Általánosan elismert igazság, hogy egy könyvről mindig megoszló vélemények születnek. Ez alól Jane Austen Büszkeség és balítélet című könyvének átdolgozása sem kivétel. Seth Grahame-Smith változata zombikkal fűszerezte meg az eredeti művet, ezzel negatív érzést kiváltva a sok Austen-rajongóból.

A családom nagy kedvence az 1995-ös Büszkeség és balítélet megfilmesítése volt, így évente egyszer mindig sort kerítettünk arra, hogy közösen megnézzük. Röviden: ezen a történeten nőttem fel. Azt hinné az ember, hogy ennek köszönhetően romantikus könyv- és filmimádó lettem, de nem így történt.

Miután befejeztem a könyvet több kritikát is olvastam róla, amik eléggé lelombozóak voltak. Persze nem tetszhet mindenkinek egy könyv, de hogy ennyire egyöntetűen utálják és szidják mégis csak túlzás. Nagy valószínűséggel kivétel leszek, hisz nekem a mű kifejezetten elnyerte a tetszésem. Tény, hogy teljesen más szemszögből láttatja az eseményeket, de aki egy kicsit is nyitott az akcióra vagy a zombikra annak nyugodt szívvel ajánlom ezt a könyvet. Ha meg valaki azt várja, hogy ugyanolyan humora és stílusa legyen a szerzőnek, mint Jane Austennak, az ne áltassa magát hiú ábrándokkal, hanem sétáljon el a könyv mellett, vagy ha nagyon nagy a kísértés és beigazolódnak a félelmei, akkor ne ócsárolja a művet, csak mert nem egy az egyben olyan, mintha maga Jane Austen írta volna.

Számomra az összes könyv érték, kincs, ami nem minden kézben mutatja meg igazi fényét. Sajnos gyakran vannak olyan esetek, hogyha klasszikus művek kerülnek szóba akkor a társalgás valahogy így alakul:

"A: Most fejeztem be Ibsen Vadkacsa c. művét, és őszintén szólva nagyon tetszett. (vagy a Bűn és bűnhődést, vagy a Goriot apót, stb.)

B: Te jó ég! Hogy bírtad végigolvasni azt a vackot? Miért nem nézted meg inkább a filmet?"

Szerintem gyakran keveredtünk mi is már ilyen beszélgetésbe, vagy voltunk szemtanúi. Sok esetben az A-ra néznek utána furcsán, pedig ő csak felfedezte azt az adott műben, amit nem minden olvasónak sikerül.

Egy kicsit elszakadtam a témától, csak fontosnak tartottam ezt tisztázni még mielőtt belefogok a mű részletezésébe, valamint abba, hogy miért is szórakoztató olvasmány, ha a megfelelő személy veszi a kezébe.

Én, aki olvastam az eredeti művet, nagyon élveztem, hogy gyakran találkoztam szinte ugyanazzal a mondattal "elzombisítva". Kifejezetten humorosnak találtam a történet első mondatát is.

Széles körben elismert igazság, hogy a zombi, ha belekóstol az agyvelőbe, okvetlenül még több agyvelőt szomjaz.

 A nyelvezete sokkal lazább és kevésbé kifinomult, mint az eredetiben, de ennek okát Miss Elizabeth Bennet tökéletesen megfogalmazza.

Tapasztalatom szerint a hölgyek vagy jól képzettek, vagy rendkívül kifinomultak. Ilyen időkben, mint amilyeneket most élünk, az ember nem engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy mindkettőt elérje.

Gyakran a nyersebb megfogalmazás jobban eléri a kívánt hatást, és kiemeli a karakterek jellemét, mint az udvarias modor. Szerintem nem is lenne hiteles zombi-történet, ha a 19. századi stílusban próbált volna az író leírni egy zombitámadást.

Seth Grahame-Smith viszonylag egy elég szűk olvasóközönséget célzott meg a művével. Hisz az eredeti mű rajongóiról bebizonyosodott, hogy nem értékelik ezt az adaptációt, míg akik nem ismerik, nekik nem biztos, hogy akkora szórakozást nyújt a történet, mint mondjuk nekem.

A mű olvasása közben ne nagyon számítsunk arra, hogy mindenfelé agyak és belsőségek fognak szálldosni. Szóval, ha valaki erre számít, amikor leemeli a könyvet a polcról, akkor ez nem a számára megfelelő könyv lesz. Vannak benne persze véres részek, de többsége nem csak erős idegzetűeknek való.

Komikus pillanatokkal is rendszeresen találkozik az ember olvasás közben, amelyek néha erősebbek, mint amire számítanánk, de mindig a jó ízlés keretein belül maradnak.

Ebből az átdolgozást is megfilmesítették, ami véleményem szerint nagyon jól sikerült. Persze biztos máshogy vélekednek azok, akiknek a könyv se tetszett, de nagy ritkaságnak számít, ha a filmet egy lapon lehet említeni a könyvvel. Nem teljesen egyezik a történettel, de fantáziadúsan behoz egy új gondolatot, ami szintén elismerésre méltó.

Akiknek nincsenek elvárásai, hogy szakasztott Jane Austen mű legyen, de szeretik az eredeti koncepciót, és még úgy is el tudják képzelni, hogy zombiktól hemzseg, nekik garantált, hogy tetszeni fog. Én nagyon ajánlom, mert szórakoztató, könnyed és másnap nem kell gondolkodni, hogy milyen filmet nézzünk este.

SPOILERT TARTALMAZ AZOK SZÁMÁRA, AKIK NEM OLVASTÁK AZ EREDETI MŰVET!!!

*

*

*

Nekem sokkal kifejezőbb volt ebben a változatban Mr. Darcy és Miss Bennet kapcsolata, Lizzy érzéseinek változása is könnyebben követhető volt és több magyarázatot kaptunk, hogy mi, hogyan és miért változott meg a Darcyról alkotott képe.