Agatha Christie életművének negyedik darabja, A barna ruhás férfi ismét a kalandkrimik sorát bővíti. A történet főszereplője a nemrégiben árvaságra jutott Anne Beddingfeld, aki egész életében egy kis faluban élt, illetve régész apjával utazgatott, aki teljes mértékben a tudománynak szentelte életét. Általánosságban elmondható, hogy Anne-nek eddigi élete során nem sok része volt kalandban, csak olvasmányain keresztül. Mivel apja halála után jóformán semmije sem maradt, Anna a kalandornő nekivág a nagyvilágnak, vagyis először csak Londonnak. A kalandra azonban nem kell sokáig várni, hiszen Anne szemtanúja lesz annak, amint egy férfi bezuhan a földalatti sínek közé. A segítségére siető orvos már nem tud tenni semmit, mégis nagyon furcsán viselkedik, még egy papírfecnit is elejt, amin a következő felirat található: 17. 122 Kilmorden Castle. A lány összes megmaradt pénzét egy afrikai hajóútra költi és a barna ruhás férfi nyomába ered a Kilmorden Castle fedélzetén.

A hajón érdekes társaság verődik össze: a gyanús és sunyi Chichester tiszteletes; a kedves és kotnyeles Susan Blair, aki már sok férjet elfogyasztott; Sir Eustace Pedler parlamenti képviselő, aki igazi úriember benyomását kelti, szereti a szép lábú nőket és akinek a kiadó házában nemrég egy női holttestre bukkantak; Guy Pagett, Sir Eustace titkára, aki egyesek szerint úgy néz ki, mint egy Borgia méregkeverő; a jóképű és titokzatos Harry Rayburn, akiben Anne romantikus regényei főhősét véli felfedezni; és a kissé merev, ám lovagias Race ezredes, aki később még több Agatha Christie regényben is fel fog tűnni.

A rejtélyes események sora már a hajón elkezdődik és partraszállás után sem hagy alább. Anne-t több ízben elrabolják, megzsarolják és megfenyegetik, de ez sem szegi kedvét, hogy az Ezredes és a barna ruhás férfi nyomára bukkanjon. Az intrikák közepette úgy látszik csak Susan Blairre számíthat, akivel idő közben jó barátok lesznek, de a többieknél sosem lehet tudni...

Agatha Christie e regényét feltehetőleg férjével eltöltött közel egy éves, 1922-es hajóútja ihlette, amelyet egy Kildonan Castle nevű hajó fedélzetén töltöttek, ahol az írónő is megismerkedhetett a tengeribetegség gyötrelmeivel főhősnőjéhez hasonlóan. Sir Eustace Pedler alakját állítólag férje főnökéről mintázta, aki szeretett volna szerepelni a könyvben és akinek Dorney házát más néven Malomháznak is nevezték (itt történik a gyilkosság). 

Általánosságban élveztem ezt a regényt is, bár a kalandkrimik kevésbé állnak közel a szívemhez, mint a klasszikus Poirot történetek. Ez a mű azért különleges az eddigi könyvek sorában, mivel itt a történetet két szereplő meséli el: a nagy részét természetesen Anna a kalandornő elbeszéléséből ismerhetjük meg, néhány részt azonban Sir Eustace Pedler tollából. Az írónő utólag úgy vélte, megkönnyebbülés volt befejezni ezt a könyvet, mert nem volt könnyű írni. A kiadó is nehezebben fogadta a kéziratot, mondván, hogy nem klasszikus krimi, de végülis kiadták.

A Christie-krimi elemzők összefüggésbe hozzák ezt a művet A titkos ellenfél és Az Ackroyd-gyilkosság című művekkel, azonban hogy miért, azt egyelőre nem szeretném elárulni. Lehet találgatni, majd ha Az Ackroyd-gyilkossághoz érünk, kiderül. :) 

Mivel minden bejegyzés végén szoktam említeni filmfeldolgozást, ezért most is megteszem. 1989-ben készült belőle egy film, ami szerintem inkább egy paródiára hasonlít, mint regényfeldolgozásra. Eléggé low-budget-nak tűnik, modernebb korban játszódik, mint maga a regény és jó néhány dologban el is tér az eredetitől, de aki ilyen kíváncsi, mint én, az ne hagyja ki! Vagy jót nevet, vagy jól megbotránkozik rajta!